Ikervár Története

	Településünk nevének eredete

Ebben a néhány sorban Horváth Imréné Lakner Regina írása alapján elmodom, hogy miért ikervár, Ikervár! Ez természetesen úgy kezdődik, mint minden más mese. Valamikor nagyon régen élt a Rába partján egy király a feleségével. A királyné terhes lett, és iker fiai születtek. A gyermekek felcseperedtek, de idő közben, sokat veszekedtek, civakodtak. Egyszer az egyik, másszor a másik vette el a testvére játékát, kardját. Anyjuk alig tudta lecsillapítani őket. Később aztán megtalálta ennek a módját is. Két ugyanolyan kardot csináltatott nekik. Két egy napon született lovat hozatott a gyerekeknek. A két gyerek ettől kezdve nem veszekedett, Együtt jártak vadászni apjukkal. A Rába a királyság közepén folyt és két részre osztotta azt. Amikor a király, és a királyné úgy látták, hogy a gyerekek megtanulták az uralkodás csínját-bínját, a királyné két várat építetett a Rába jobb, és bal partjára. A két torony ugyanakkora volt, ugyananni szolgáló, szolgálólány dolgozott benn. Tehát e két épület olyan volt, mintha ikrek lettek volna. A király, a királyné, és a két gyerek boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezért nevezik a mai napig Ikervárnak településünket. Forrás: "Válogatott Írások Ikervár Történetébő I"

	Néhány Régebbi Névváltozat

Most egy kis "piros betűs" rész jön. Nem mindig volt Ikervár ikervár. Településünk a középkorban több nevet is viselt: 1255: Ikurwar; 1330: Ikeruar; 1358: Ikyruar, Ikyrwar; 1406: Ikerwar; 1492: Oddipum Ikerwar; 1549: Ikerwaar; 1553: Ikerware; 1570: Iker war; 1594: Eökeörvár; 1598: Eükerwar; 1608: Ikerüáár; 1663: Ikervar oddipum; 1677: Ikervár oddipum

	Honfoglaláskori Temető Ikerváron

Falunkban 1987-ben honfoglaláskori temetőre bukkantak a kutatatók, és a már ezelőtt említett könyvből írnék le -nem szó szerint- néhány gondolatot, amit Koszorus Ödön vetett papírra. Az ásatások egész nyáron át folytak, míg nem beköszöntött a tél, és a hideg, eső, hó miatt abba kellet hagyni azt. Nem voltak kincsek értékes, látványos dolgok -a régészek bánatára- a sírhelyeken, hanem elég sok gyermeksír, rézfülbevalókkal, és gyűrűkkel. A legtöbb sírban nem volt értékelhető tárgy. A nők sírjaiban is hasonló dolgok voltak, de az egyikben, egy kiemelkedően szép csillogó, ezüst lunulára bukkantak. A sírok közt csak három volt harcosé, és csak ez egyiket temették el lovával együtt. Tegezében nyílcsúcsok voltak, kezében tűzcsiholó acél. A másik kettőnek csak íja, és tegeze volt. Ők szegény határőrök gázló vigyázók lehettek. A temető nagysága kb. 45x45 méter lehetett, és kb. 300 sírhelyből állt.

	Ikervár Története

Területén már a késő bronzkorban éltek emberek, ezt bizonyítja a Rába partjából itt erőkerült edény, mely a sárvári múzeum tulajdona. A községhez közel a Rába és a Herpenyő patak árterében őskori földvár állt, melynek közelében római kori téglák és edénytöredékek kerültek elő. A Fazék dombtól keletre a Herpenyő mellett szintén római épületek maradványai figyelhetők meg. A település területét a honfoglalás után magyarok lakták, ezt az 1987-ben itt megtalált 9. – 11. századi temető gazdag leletei bizonyítják. A Rába két partján már a 11. században állott itt egy-egy kisebb méretű királyi vár, ahol Salamon király 1073 karácsonyát töltötte és itt kötött békét Géza herceggel. A vár ekkor a király kedvelt udvarháza lehetett, ahonnan gyakran indult vadászatra a Rába vadban gazdag árterületeire. 1532-ben a török elfoglalta a várat, a 15. századi templomot lóistállónak használta. A Rákóczi szabadságharc alatt Heister tábornok foglalta el a települést. Ikervárt a Batthyányak 1780 körül vásárolták meg, a kastélyt a 18. század végén gr. Batthyány József hercegprímás építtette fel. Ezután a család kedvelt tartózkodási helye lett, ahol gr. Batthyány Lajos miniszterelnök gyermekkorát töltötte. 1910-ben 2033 magyar lakosa volt, ekkor Vas vármegye Sárvári járásához tartozott. Az elsőként megtalált lelet

	Bepillantás a XX.-XXI.századba

70-es évekbeli focicsapat 70-es évekbeli kézicsapat 90-es évekbeli kézicsapat Néma Levente Szereplői 1959-ben Mai Színjátszók Pásti József Vezetésével Iskolás Néptánccsoport 1953-ban

Vissza a főmenübe